„Új" kamkorder születése
Segíts magadon!

Szabó István régi videofelvétel készítő, régen úgy mondták, kisiparos, ma inkább vállalkozó. 1984-ben alapította a Video Master Stúdiót, sokáig egyedül dolgozott, az utóbbi években fia is nála tevékenykedik. Azon kevés magyar videós közé tartozik, aki a JVC D9 formátumú digitális rendszerével is dolgozik, de mintegy az idő múlását illusztrálandó a stúdió két rack jében a U-Matic Low-Bandtól a D9-ig és a DVD felvevőig közel húsz fajta formátumú készülék található.


Szabó István az újjászületett kamkorderrel.

Arról beszélgettünk, hogyan sikerült egy régi kamerát a legmodernebb technikával házasítva egészen egyedülálló kamkordert létrehoznia.
- 1997-ben, amikor a JVCnél megjelent a D9 formátumú kamera a hozzá való dokkrekorderrel, akkor szinte legelsőként vásároltam egyet belőle. Ez a dokkolható összeállítás alkalmas volt arra is, hogy ha valakinek nem volt igénye a D9-es minőségre, akkor a D9 dokk-rekorder helyett másik felvevőt helyezhettem a kamera mögé. Erre a célra vettem egy BRS-422 típusú professzionális S-VHS dokkolható felvevőt, amit a KY-D29es JVC kamerára tehettem, és vele jó minőségű háromórás felvételt tudtam készíteni. Legutóbb, úgy két hónappal ezelőtt kaptam felkérést egy kongresszuson való felvételkészítésre. Úgy gondoltam, DV-re felvenni, óránként kazettát cserélni nem igazán jó, D9 minőségre végképp nincs szükség, felvetődött, hogy előveszem a jó öreg S-VHS dokkot, erre nagyon megfelel. Csakhogy meglepetésemre a három éve nem használt felvevőn futott a kép, nem is a fej volt piszkos, szinkronhiba volt. Megcsináltam a felvételt D9-re, de végig azon gondolkodtam, mit kezdjek ezzel az S-VHS dokkrekorderrel. Gépkönyvet beszerezni nem tudok, megjavítani nem tudom, megcsináltatni meg nem érdemes. Arra gondoltam, a kamera dokkoló csatlakozóján biztos ott van a komponens videojel, meg is találtam hamarosan. Ezt a jelet gondoltam felhasználni valami más módon való rögzítésre. Rátaláltam a Focus Enhancements Firestore FS-4 hordozható DV-diszkrekorderére, s amikor megláttam, hogy méretben milyen kicsi, biztos voltam benne, hogy az S-VHS dokk kazettaházába be lehet tenni. Azonnal meg is vettem. Ezután A/D konverter után kellett nézni, és én a Canopust választottam. Kivettem a teljes S-VHS mechanikát, a hozzá tartozó elektronikát, viszont megtartottam a belső tápegységet, ami a bejövő 12 V-ból különféle feszültségeket oszt le, és ami a lényeg: figyeli a kameraküszöb értékét, ahol ki kell kapcsolnia.


Forgatáson.

Fontos volt még megtartani az LCD-s hangkivezérlést a hozzá való automatikával, a potméteres beállítással, a kontroll visszajelzést, és az XLR-csatlakozókat. Nem volt könnyű, mert akkor kaptam az első pofont, mikor bekapcsoltam, hogy megnézzem, hogy megy, ami megmaradt. Mindenféle visszajelzéseket kaptam, hogy nincs benn a szalag, nyitva van az Eject ajtó stb., stb. Ráadásul 10 másodperc múlva az automatika mindent kikapcsolt. És ezen gépkönyv nélkül nem tudtam túljutni. Nem volt mit tenni, visszaraktam mindent, és egyenként kezdtem elölről. Fölfüggesztettem mindent, családi életet, munkát, mert a lelkesedés beleviszi az embert... Szépen módszeresen szedtem szét újból, húzogattam ki a csatlakozókat, mértem, ohmikusan helyettesítettem ellenállásokkal, amit lehetett. Legnagyobb gondom a LED-es szenzorokkal volt, amik figyelik, hogy ott-e a szalag, kifutott-e stb. Nem tudtam mást tenni, mechanikusan becsaptam, egy lapkával lefedtem az érzékelőt. Azzal tisztában voltam, hogy ha beépítem az FS-4-et a kazetta helyére, melegedni fog, bármennyire is van saját ventillátora. A volt kazettaház két oldalán maradt egy kis hely, két perforált előlap mögé betettem két kis 25x25 mm-es Papst ventillátor-motort, amit 12V helyett 9V-ra kötöttem. Rendkívül kis zajuk van, de kameramikrofonos felvételnél ki is kapcsolhatók. Az FS4 gyári akkumulátorára nincs szükség, helyére, a winchester felületéhez közel egy 40x40 mm-es Papst motort tettem hűtőnek, 5V-ra kötve, de egy beépített kapcsolóval át tudom kapcsolni 9V-ra. Ez mindig megy, de annyi zaja sincs, mint egy szalagmechanikának. A kapcsolót később automata hőérzékelővel szeretném felváltani.
A gondok azért persze folytatódtak. A Firewire-rel összekötött két eszköz hol összeállt, hol meg nem. Attól függött, melyiket kapcsoltam be előbb, volt-e akkucsere stb. Azt hittem itt a vég, de aztán támadt egy nagy ötletem. Betettem a két érpárhoz két nagyfrekvenciás reed relét, ami a bekapcsolás után, alaphelyzetben nyitva van. Mivel van szabad nyomógombom elég, az összekapcsolást az Eject gombra, a bontást pedig a Stop gombra „bíztam". Az aktuális állapotot LED jelezi vissza.
Az FS-4-et GPI-jal is indítani lehet, amit a markolatban lévő eredeti REC gombról lehet adni.
És akkor még nem beszéltem a legnagyobb problémáról. Mikor már minden készen volt, jól működött, akkor mit kell csinálni? Lerövidíteni a kábeleket, mindent elrendezni, és mehet a forgatás. Összeraktam, és nem működött. Nem volt meg a digitális kapcsolat. ilyen nincs, hiszen csak lerövidítettem a kábelt..., gondoltam.
- Talán ez volt a baj...
- Hát, igen. Rájöttem. A Firewire kábel nem olyan, mint egy egyszerű videokábel. Nem mindegy, hol vágja el az ember. Rövid számolás, lambda, jelmaximum, kimértem, ott vágtam el, és így már gyönyörűen működik.

A volt kazettaházban bőven van hely az FS-4-nek.

- Mennyi az FS-4 rögzítési kapacitása?
- A jelenlegi 40GB-os HDDre 3 óra fér, de ki fogom cserélni 80GB-ra, ami már 6,5 órát fog rögzíteni. Akinek ez nem elég... A felvétel formátuma AViI, AV12, Canopus DV, Matrox és QuickTime közül választható.
- Mi a helyzet lejátszáskor? - A Canopus panelon választani lehet, hogy az alapértelmezett bemenet milyen legyen, digitális, vagy analóg. Én természetesen az analógot választom, mert a kameráról ilyen jel jön. A két Firewire kimeneten, egy négy- és egy hatpólusún mindig ott a digitális jel. Ezen kívül van még egy analóg kimenet is. Az egyik digit kimeneten van a Firestore, a másikat kihoztam a kamerára. A kamera digitális jelét tehát külső rögzítőre tehetem, vagy megnézhetem, és itt van kivezetve az analóg kimenet is a hanggal együtt. Mint látod, itt található még egy hatpólusú kimenet, amely az FS-4-é, így az információt a lemezről DV formátumban betölthetem a számítógépbe valós időben. De AVI fájlként gyorsan át is tudom húzni.
Az A/D konverteren egy nyomógombbal., az egész műveletet meg lehet fordítani. Úgy kötöttem, hogy a megfordítást a dokk eredeti Play gombja végezze, amit egy kék LED igazol vissza. Ettől kezdve a winchesterrel lejátszást végezhetek. Akár analógban, akár digitálisban. Ezzel az új kamkorderrel már kb. 15 órát forgattam, 35 fokos hőségben is, és kitűnően működött.


Az FS-4-et a kamerán is könnyű kezelni.

- Mit láttál, mikor először összekapcsoltad a rögzítőt a kamerával? Milyen volt a rögzített kép?
- Nagyon megdöbbentem, ugyanis nagyon jó volt. A legtöbb persze a kamerafejnek köszönhető, ami nagyérzékenységű, nagyfelbontású abszolút broadcast minőségű, amihez a Canopus AID konverterének kiváló minősége is hozzájárult. A kamera 4:2:2 mintavételezésű, szemben a 4:2:0 és 4:2:1 rendszerekkel, amelyeknek chromáját, úgy érzem, mesterségesen felhúzzák. Ennek a kamerának relative nem annyira színezett, de végtelenül kiegyensúlyozott képe van.
Tanú vagyok rá magam is, a kamera valóban kiegyensúlyozott, kellemes chromájú, nagy felbontású képet ad. A hard diszkes FS-4 rögzítő beépítése nagyszerű ötlet, általa a nemlineáris editorra való kürás adatként történik.
A leleményességnek és a hozzáértésnek köszönhetően új kamkorder született.

Nagy Lajos