Ebben a cikkben egy olyan átalakításról számolunk benne, amilyenre otthoni körülmények között kevesen vállalkoznak. Igaz, kellett hozzá némi elektroműszerészi gyakorlat, de főleg fantázia és találékonyság. Szabó István, a Video Master Studio vezetője a fejébe vette, hogy a régi analóg dokkolható (S-VHS) rögzítő egységet merevlemezes felvevővé alakítja át. Eközben sok, előre nem látott nehézségbe ütközött, de végül sikerült egy stabil, „élesben" is biztonságosan használható, rendkívül korszerű digitális kamkordert összehoznia. Ennek történetét mondta el nekünk.

Videostúdiónk nyolc éve használja a JVC KY D29 kamerát és hozzá dokkolható BR-D40-et. A kevesek által ismert D9-es rendszerről van szó, abszolút broadcast 4:2:2, a Digit Betával egyenértékű kitűnő eszközről. Mivel annak idején nem mindenki igényelte a csúcsminőségű digitális rögzítést, és még divat volt S-VHS-ben is rögzíteni (a DV rendszer még nem volt általánosan használatos, csak két kameratípus létezett), ezért beszereztem a fentiekben említett kamerához egy BR-S422-es S-VHS dokkolható rekordert. A felvételek gyönyörűek voltak, a kamera messze felülmúlt minden addig ismert S-VHS rögzítő eszközt, köszönhetően a kiváló kameratestnek.
A kamera CCD je 2/3 colos (760.000 pixeles) 950 sor vízszintes felbontású, 0,3 lux érzékenységű. 39 dB-es erősítésnél még színes a kép, és csak kissé zajos a felvétel. A nagy érzékenységet erősítés nélkül a JVC az ún. micro lens technológiával érte el. Minden egyes CCD-t alkotó képelem elé egy-egy nagyító lencsét helyeztek, ezzel megnövelve a begyűjtött fénymennyiséget, és ugyanakkor radikálisan csökkentve a smear jelenséget. Az ALC funkcióval 4 luxtól 24 000 luxig automatikusan állítható a rekesznyílás. A 14-bites DSP, a 600%-os dinamikatartomány, a 65 dB-es jel-zaj viszony, valamint a JVC által szabadalmaztatott 3D zajcsökkentő olyan paraméterek, melyet még ma sem ért el sok konkurens gyártó.
Nemrégiben felkérést kaptunk egy egész napos kongresszus rögzítésére. Gondoltam, a régi jó öreg S-VHS erre a munkára bőven megfelel. Elővettem, beüzemeltem, és ekkor jött a meglepetés. A több éve munkanélküli masina megsértődött, és olyan jelenségeket produkált, amelyek arra utaltak, hogy a továbbiakban nem óhajt stúdiómunkánkban részt venni. Javítani nem egyszerű feladat, mivel gépkönyv nincs, kidobni sajnáltam, ha meg elteszem a süllyesztőbe, a vége úgyis kuka.

Kicserélem a lelkét...

Rövid töprengés után úgy döntöttem, hogy valami forradalmi újdonságot kéne betenni a szalagos csattogó-forgó mechanika helyébe. De mit? A memóriakártyás megoldás a legjobb, de nagyon drága és nem egyszerű. A DVD-rögzítés (egy kamerában) eleve nem tetszett.
A mai korszerű winchesterek (hála a laptopok fejlesztőinek) nagyon kicsik, nagy kapacitásúak, bírják a rázkódást és olcsók. A korszerű Firestor-ok mind ezeket használják.
Szétnéztem a piacon, milyen a felhozatal. Sokféle van, mindegyik kirukkol valamivel a másikkal szemben. Tudásszint és mechanikai méret miatt én a Firestore FS-4-et választottam. (Szegény, ha tudta volna hogy szétfaragják...)

Kapjuk szét!

BR-S422 gépkönyv ügyben sokat vadásztam hazai szervizekben segítőkész kollégáknál, mindhiába. A Studiotech Kft.-től ugyan megkaptam egy régebbi típusét, de az merőben más volt. Gondoltam, akkor is megcsinálom, legfeljebb tovább tart. Kidobáltam a dokkrekorderből a mechanikát. A hozzá tartozó elektronikát lefejtettem a továbbra is használni kívánt részegységekről. Megtartottam a belső tápegységet, mely különféle részfeszültségeket állít elő, zárlat ellen véd, akkumulátor kikapcsolási küszöbértéket szabályoz, fantom tápot ad stb.
Hiteles kivezérlésmérőt gyártani nem kis feladat, digitális eszközhöz különösen. Rendkívül hasznosnak tartottam, hogy felhasználhatom a hangszabályozó egységet az LCD-s kivezérlésmérővel együtt.
A hitelesítést a digitális rendszerhez kellett átalakítani. A két db hátsó XLR csatlakozó is a gyári bekötés része maradt. A táp és a fülhallgatós kontroll szintén.

Az első pofon

Bontani könnyű, csak mi lesz az eredmény? A megcsupaszított, jobb napokat megélt masinát bekapcsolva szembesültem azzal, hogy nem adja olyan könnyen magát egy új lelkületű motorhoz.
Azonnal hibák sorozatát jelezte: nem kapott szalagot, nincs becsukva a kazettaajtó, párás a fejdob stb., és ami ezzel járt, 10 másodpercen belül beszólt az automata védelem és kikapcsolt. Na most mi legyen? Van tíz másodpercem egy-egy szenzor megkereséséhez, kiváltásához, mindez gépkönyv nélkül. Ez a JVC bosszúja.
Nem volt mit tennem, visszaszereltem mindent, ahogy gyárilag volt, és kezdtem elölről. Lépésről lépésre iktattam ki a szenzorokat, illetve hidaltam át ellenállásokkal, az infra LED-eket „mechanikus átveréssel". Az eredmény csak lassan mutatkozott. Egyszer csak a fényes fogaskerekes csodamechanika megvált panelestül drótostul az anyatesttől. Azt kaptam, amit vártam: ami kellett, minden működött.

Digitális jelet szeretnék!

A kameratest ugyan digitális, de szerencsére ebben az esetben ez csak a jel feldolgozásra vonatkozik. Az 50-pólusú dokk részen jelen van a kompozit és az Y/C szabványos videojel, d( a mikrofonról érkező audio jel is. Az A/D átalakításra a Canopus AD 110 konverterét választottam. Ugyan nem olcsó, de a piacon kapható legjobb minőségű átalakító. Sajnos elég nagy méretű, de hely volt, elfért. Nagy előny, hogy oda-vissza átalakít, és két FireWire csatlakozó portja van, ezáltal nagyon egyszerűen megoldható a visszajátszás. Egy nyomógombbal egyszerűen megfordítható a konverzió iránya. Alapértelmezésben kapcsolókkal beállítható az aktuális bemenet. A hang természetesen lokkolható a videóhoz (nagyon fontos!). Négy ponton függőlegesen rögzítettem a panelt a külön erre a célra készített konzolokhoz, az anyás csavarokat praxolinnal rögzítettem. A tápegység nem kritikus, 5 és 30 V között működik az egység.

Főpróba

Izgatottan vártam azt a pillanatot, amikor az első rögzített képet visszajátszhatom. Még ugyan minden provizórikus, nem kiforrott, de alkalmas arra, hogy az első felvételeket elkészítsem.
Mint egy holdjármű szétnyitott oldalakkal, odadrótozott dobozkával, kábelkötegekkel, kamerához egyáltalán nem hasonlító elektronikai dobozhalommal elkészültek az első felvételek. Vitustáncot jártam örömömben. Az eredmény elképesztő. A csúcsminőségű kamerának köszönhetően a leglehetetlenebb helyzetekben és körülmények között is DV eszközön soha nem látott képminőséget kaptam. Szinte filmszerű, mintha 3 D-s képet látnék, érezhető a nagy kontrasztátfogás, a színek nyugodtak, hitelesek, nem túlvezéreltek. (Szinte a legtöbb gyári, DV és DVCAM eszköz színeiben túlvezérelt, kihasználva a szem azon tulajdonságát, hogy ha valami színesebb, akkor az élesebbnek tűnik, ezáltal leplezve a kamera, ill. 4:2:0 jelfeldolgozás hiányosságait.)

Készreépítés

Mivel a rendszer működött, megkezdhettem összeépíteni az egységeket. Tapasztalat híján nagyon sok nem várt gondot kellett megoldani. Az első volt a Firestore rögzítése.
Az elképzelés szerint a kazettafészek helyére gondoltam beépíteni oly módon, hogy a display és a kezelőgombok hozzáférhetők legyenek. Gondolván, hogy melegedési problémák lehetnek, két oldalt perforált lemezzel zártam le a kivágásokat. A Firestore gyári akkumulátorát eltávolítottam és az alatta lévő műanyagot kivágtam, itt van a winchester. Közvetlen fölé szereltem egy 40x40 mm-es, 12 V os ventilátort, melyet 5 V ra kötöttem állandóra. Igy gyakorlatilag még annyi zajt sem „termel", mint egy hagyományos szalagmechanika. Mivel az nem megoldás, hogy egyetlen ventilátor kergeti a levegőt, és mindig ugyanazt, ezért a perforált lemez mögé betettem 2 db 25x25 mm-es, 12 voltos szívó motort, melyeket 9 voltra kötöttem egy háromáramkörös kapcsolóval választva, hogy az egyik, vagy mindkettő, vagy egy se működjön, a keletkezett hőmennyiség függvényében. Lehetséges, hogy később egy hőérzékelőre bízom a vezérlést. A motorok rendkívül kis zajú, jó minőségű Papst-motorok. A Firestore-t direkt tápra kötöttem azért, hogy külön életet éljen pl. hasznos lehet idegen stúdióban be-, ill. kijátszásra, fájlcserére. A kamera rec. start vezérlést a GPI-val kötöttem össze. Jól látható piros LED-et szereltem kapcsolóval a kameratestre, kijelezve a rekord aktivizálását (temészetesen a keresőben is látom e felvétel tényét).
A kompozit Y/C és a hangkimeneteket a Canopus konverterről a gyári kialakítású csatlakozókra kötöttem. A felvétel monitorozása itt történik, és a visszajátszás is. Mivel a kamera és a rögzítő FireVVire kábellel van összekötve, egy kapcsolóval megfordítható a felvételi, ill. lejátszási irány.
A XLR hangcsatlakozó mellett kapott helyet 2 db 6 pólusú FireWire aljzat. Az egyik a DV in/out, a másik a közvetlen hard disk elérhetőség, ezen a csatlakozón történik a fájlcsere. Ebben az esetben a kamerának tápfeszültségre sincs szüksége, mert a betáp a FireWire csatlakozón keresztül bejut. A legeslegnagyobb gond a konverter és a Firestore összekötése volt.
Egyszerűnek tűnik: egy erre szolgáló DV kábel kell és kész, ám ez nem egészen így van. Nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos DV eszközöket könnyedén összeköthetünk és meglátják egymást, mások másodpercekig rugdalják egymást ide-oda, és lehet, hogy nem jön létre a kapcsolat, ekkor széthúzzuk a kábelt és kezdődik elölről a felismerés. Sajnos nem jutottam közelebb a FireWire protokoll lelkivilágához, de a meglévő gyári eszközökön úgysem lett volna módom változtatni. Az én esetemben a kapcsolat meglehetősen gyorsan felállt, de volt rá példa, hogy nem. Szétkábelezni egy összeszerelt eszközt nem lehet, újra indítgatni nem megoldás. Például egy akkucsere meddig tart? A következőt találtam ki: nagyfrekvenciás reed-relékkel alaphelyzetben (bekapcsoláskor) szétkapcsolom a digitális összeköttetést, és mikor fölállt a rendszer, behúzatom a relét, a kapcsolat létrejöttét pedig egy LED-del visszaigazoltatom. Bevált, kitűnően működik! Úgy tűnt, minden kész. A kábeleket lerövidítettem, korbácsba kötöttem, gyári formába rendeztem mindent.
Bekapcsoltam a gépet, és nincs digitális kapcsolat. Ellenőrzés. Minden rendben. A kábel jó, nincs elkötve. Visszaraktam a kísérleti hosszabb kábelt. Jó. Rájöttem, hogy egy 400 MHz-es információ-továbbító kábelt nem lehet csak úgy elvágni, mint a tyúkbelet. Rövid számítás, jelmaximumnál vágtam, és jó lett.

A végeredmény

Egy kitűnő kameratestre szerelt merevlemezes rekorder. Nincs szükség nyersanyagra, a felvételi idő 40 GB-os merevlemezzel 3 óra, 80 GB-al 6 óra dropout-mentes felvétel. Az AVI fájlok számítógépre másolása pár perc. A Firestore-nak köszönhetően a fájl fomátuma lehet Raw DV AVI 1, AVI 2, Canopus DV, Matrox vagy Q,uicktime. A felvételkor időkód fut, jelezve a felvett anyag, ill. a maradék idő hosszát. A fájlok dátummal ellátottak, ezáltal kereshetők, visszajátszhatók. A DTE technológiának köszönhetően megfelelő nonlineáris eszközzel összekötve mint külső merevlemezen az anyag editálható, és csak a kész anyagot küldöm ki.
Még egy páratlan megoldás, amit csak tízmilliós eszközök tudnak. A belső memória állításával, a rec. gomb megnyomását megelőző 6 másodperc hasznos anyag már a felvett anyag. Nincs többé olyan, hogy a szalaglefűzés miatt lemarad valami. A diagnosztika segítségével ellenőrizhető a hőmérséklet, a fájlok állapota, a winchester állapota (repair disk, repair file format disk stb.), Windows és Macintosh platformon egyaránt működik. A FireWire portra csatlakoztatott ugyanilyen másik eszközzel összefűzhető és a felvételi kapacitás akár 12 órára bővíthető. Onálló DV rekorderként, ill. merevlemezként is működik.

Műszaki paraméterek összehasonlítása

 

 D9 kamera

Kamera + HDD rekorder

Tömeg (akku nélkül):

9,3 kg

7,5 kg

Teljesítmény-feluétel (Rec.):

44 W

24 W

Készenléti fogyasztás:

18 W

9,5 W

Felvételi idő:

2 óra

3, ill. 6 óra

Gyakorlati tapasztalatok

Mivel a kameratestet nagyon jól ismerem, meg tudom ítélni a különbséget a D9 és a mostani eszköz között. A szemet lehet, de a technikát nem lehet becsapni: a 4:2:2-es rögzítés színrészleteiben messze felülmúlja a DV eszközöket (persze nem ugyanaz az árkategória). Mindezek ellenére kijelenthetem, még soha nem láttam DV vagy DVCAM kamerától ilyen kiegyensúlyozott színvilágú képet. Ezt jó néhány operatőr kolléga is tanúsíthatja, aki kipróbálta a kamerát. Az eszköz nem régóta működik, kb. 15 óra az eddig felvett anyag. 35 fokos nyári melegben a legkisebb probléma sem volt. Rázkódásra, ütésre érzéketlen. Természetesen pénzbe került az átalakítás, mintegy 325000 Ft-ba, de nem tudok a piacon akár ötszörös áron sem hasonló eszközről.
A hasonló kalandos átalakítást azoknak ajánlom, akik alapos felkészültséggel nagyon elszántak, és az átlagosnál nagyobb elektronikai ismerettel rendelkeznek.

Szabó István
Video Master Studio